Életünk napjai

Áprilisban már igazán lehetne ennél egy kicsit melegebb.

Most hétvégén mindenki hazajött a világ minden tájáról, végre, és mi itthonmaradottak is letettük a tollat-ceruzát, szóval megereszthettünk egy szokásos szombat estét-vasárnap délelőttöt.

Főztünk 16 liter teát, felvettünk három pulcsit és felsettenkedtünk a zöld tízemeletes tetejére. Már nem is emlékeztem, hogy ilyen magas.

Miután elfogyott pár kör, megettük az összes szotyit, megittuk az összes teát, a pulóverek mind átengedték a hideget, és megjelentek az első hajnali napsugarak, úgy döntöttük ezt egy kicsit megelebb helyen folytatjuk.

Hová is menjünk... hová is... hová is... Menjünk mondjuk Petiékhez a jakuzziba!

Valahogy ez az este/reggel is úgy ért véget, mint annyi másik. Félig alva, gumicukor evés közben a jakuzziban.

A képzeletem naptára

Hogyan képzeltek el egy évet? Szépen hosszan egymás melletti napok, vagy hetenként egymás alatt, vagy minden nap egymás alatt?

Az én naptáram meglehetősen fura. Januártól egymás mellett vannak a napok, aztán valamikor tavasszal elkezdenek egy kicsit lejteni. Júniusra már összetorlódnak a hetek és nem is nagyon lehet eldönteni, hogy egymás mellett vannak, vagy egymás alatt. Augusztusra már hetenként egymás alatt vannak. Aztán ősszel-tél elején egyre inkább egymás alá kerülnek a napok, mintha egy lyukba mennének bele. Valamikor Karácsony környékén megint egymás mellé rendeződnek és olyan hosszúnak tűnnek a hetek. És csönd is van. Aztán a december utolsó néhágy napja, mint valami hullámvasút, nagyon meredeken felfelé indul, hiszen a január sokkal magasabban van, mint a december.

Egy pszichológus nyilván csodákat tudna ebből kiolvasni... Én nem.