Reggel még jó. Mikor kimegyek a kapun magamban megállapitom, oké, langyos. Aztán fokozatosan ( és természetesen érezhetően ) melegszik a levegő. És a tetőfok pontosan az az idö-intervallum mikor hazafelé veszem az irányt. Na itt most jópáran megjegyezhetnék, hogy durván 200 méterre lakom az iskolától. Igaz. De most képzeljük el azt a tikkasztó meleget, amikor már az aszfalt felett is délibáb-kezdemények lebegnek, a Nap olyan rettentő vakitoan süt, hogy a fehéren, esetleg a sárgán kivül semmilyen más szint nem tudunk megkülönböztetni, az emberek, mint a vadászgörények, a falhoz lapulva közlekednek, azzal az illuzióval táplálkozva, hogy a házak ereszének a minimális árnyéka megmentheti őket az iszonyú napsütéstől, mindenki és minden tikkadt, szinte már halott. Már levegőt sincs kedvünk venni, és átkozzuk azt a vakmerő embert aki a hajdani június 4-i iskolazárást valamilyen relytélyes okból 15-ére módositotta. Egész biztosan nem volt iskolás korú gyermeke, mi több valószinüleg egy iskoláskorú gyereket sem ismert.
Na és ebben az iszonytató időben kell nekem 200 métert megtenni. Mikor belépek a lakásba, szinte a kulcsot az akasztóra tévő mozdulattal tépem (!!) le magamról a ruhát. Aztán persze a nap hátralevő részében szedhetem össze különböző ruhadarabokat a lakás különböző részeiről...
Az iskolai tanitás persze kitart, és június 10-e magasságáig egészen biztosan meghallgathatunk pár igazán érdekes órát mondjuk a sav-bázis reakciókról, vagy kézhezkaphatunk pár igazán elgondolkodtató matematikai egyenletet. Ám eközben semmiképpen nem az órára figyelünk. És ez nagy valószinüséggel az arcunkra is kiül. Meredt tekintetek, álmatag válaszok. És már a tanároknak sincs ereje leszidni minket.
Ilyenkor már a tanárság és a diákság természetesen kölcsönösen egymás agyára megy. Mi folyamatosan az évvégi jegyeinket hallgatnánk , vagy esetleg DVD-znénk, ám a tanároknak le kell adniuk az ez évre kijelölt és meghatározott tananyagot, miközben még az évvégi jegyeket sem tudják nagy biztonsággal.
Aztán persze ilyenkor már szomorkodik is az ember, hogy 2-3 hónapot a jól megszokott iskolai környezetétől távol kell majd eltöltenie. Megfogad pár dolgot, hogy jövőre min kell változtatni, a lányok égre-földre esküdöznek, hogy szeptemberben bombázóként térnek majd vissza, a fiúk meg azt, hogy növesztenek még pár bicepszet, tricepszet.
Aztán majd szeptemberben kiderül kinek mit sikerül beváltania.
