Aki valamiért azt gondolná, hogy a hús csak úgy ott terem az Auchan hús-pultjában...annak most elmesélem a mai napomat.
Reggel hatkor Anyu keltett. Vagyis próbált kelteni, de én egy határozott és ellentmondást nem tűrő mozdulattal a fal felé fordultam és magamhoz öleltem az enyhén cigarettaszagú macimat(hála az előző esti kocsmázásnak). Aztán negyed hétkor már Anyu trappolt be határozottan és ellentmondást nem tűrve a szobámba, hogy fél percem van, hogy összeszedjem magamat, mert nem illik elkési egy disznóvágásról.
Szóval ha valakinek esetleg hiányosságai lennének az etikett e terén elmondhatom, hogy egy disznóvágásról márpedig nem illik elkésni. Meg persze teli szájjal sem eszünk...
Szóval nagy nehezen felkeltem, felöltöztem, aztán mondhatni indulásra készen, de persze teljesen kómásan bóbiskoltam a konyhaasztalnál.
Azt azért megemlíteném, hogy hála Anyu elővigyázatosságának ("nagyon hideg lesz, rendesen öltözz del") ha tizennégy réteg ruha nem volt rajtam, egy sem. WC-re csak másfél órás nekikészülődés után mehettem.
Szóval nagy nehezen odaértünk úgy fél nyolcra, és hát a látvány ami fogadott...
Nyolc véres ruhás férfi állt körbe egy faasztalt, amin egy félig már feldolgozott disznó (nem malac!!)) feküdt. Aztán ahogy magamhoz tértem megláttam, hogy az állat levágott feje kicsit arrébb, egy másik asztalon áll (vagy fekszik?!), gondosan szembe állítva velem.
Hát igen. Ekkor bántam meg azt a reggel benyomott két fánkot.
De aztán lassan beindult a buli. Én is kezdtem feloldódni, már ha lehet ilyet mondani, mikor mindenhol vércseppek vannak a földön (ennyit még sosem bámultam a földet vigyázva, nehogy belelépjek egy elhullott disznó-darabba...) és akárhova mész minimum egy disznólábbal, vagy guszti kis hájdarabokkal nézel farkasszemet.
Ahogy tudtam kerültem az olyan helyeket, ahol rámbízhatnak egy jókora húscafatot, hogy legyek olyan rendes, vigyem már be a garázsba... De egyszer nem voltam szemfüles, és, igaz bújkáló mosollyal, megkértek, hogy vigyek el egy szépen felgöngyölt, lehántolt bőrdarabot a színaljába. Hát igen. Röpke fél percbe telt, mire feldolgoztam a kérést.
A nap hátralévő részében már csak a pálinkáspoharak elmosogatása volt a reszortom...
Ebéd előtt szétszedték teljesen a disznót, tehát ha gondosan elkerültem a garázst, nem botlottam tetemdarabokba.
És hát az ebéd! Ilyenkor ugye az a szokás, hogy a pecsenyét eszik ebédre. Ez mind szép és jó, de a pecsenye irtózatos. Szóval, vigyázva, hogy senkinek fel ne tűnjön, uborkát ettem kenyérrel.
Ebéd után kezdték tölteni a kolbászt és a hurkát. Az első nagy traumát az okozta, hogy unokaöcsém egyszercsak fogta magát, feltűrte a pulóvere ujját és elkezte összedolgozni a nyers húst a hájjal és a vérrel. A másodikat pedig az, hogy mikor megkérték az öcsémet, hogy kóstolja meg, hogy finom-e, ő megkóstolta!!
De például sok érdekes dolgot is megtudtam. Többek között azt, hogy az EU által kötelezővé tett sokkolóval való disznóvágás ugyanolyan kegyetlen, mint ez. Ja amúgy nem részletezem, hogyan ölik meg a disznót. Aki kiványcsi, szóljon. Én már érzéketlen vagyok.
Nem is tudom, mikor kezdtem besokallni. Talán akkor kezdődött, mikor megéreztem az abáló lé(amiben a hájat főzik) szagát. Aztán mikor fociztunk, de az unokaöcsém cipője véres volt, és rámkente. Vagy mikor a kolbász gyúrása közben lefröcskölt vérrel. De azt tudom, mikor estem végleg szét. Mikor felfedeztem, hogy még a kilincs is véres, ráadásul kis hájdarabkák is vannak rajta. Szóval határozottan és ellentmondást nem tűrően bementem a házba és az unokabátyámmal megnéztük a 'Kegyetlen játékokat'.
Ahogy hazaértünk szinte repültem a kádba...
És most sem vérszagú, sem pedig cigaretta szagú nem vagyok, viszont igen erősen gondolkozom a vegetarianizmusról! Ráadásul farkat sem tudtam Anikónak hozni, mert tartpzptt hozzá egy fél máteres csont, rajta hússal. Szerintem így nem kéne neki...
Szóval a hús nem beleterem a hús-pultba... Beleölik...
