Üzenet Morsinak

Hazaértem. Élek. Pont.

2nd life

Tegnap este felmentük a Törökugratóra. Ez önmagában nem hír, de mivel a többiek nemsokára egyetemre és hasonló olyan helyekre mennek, ahova én nem, mégiscsak fontos. Furcsa belegondolni, hogy a barátaim, A Barátaim elmennek. Mert hiába áltatnám magamat, Belgiumból, vagy mondjuk Angliából nem olyan könnyű hazaruccanni, azért, mert én éppen fel szeretnék menni a Törökugratóra. De most egy ideig még akarhatok.

Szóval tegnap felmentük a Törökugratóra.

Ezt nyáron napi rendszerességgel tettük meg, de így télen ritkán. Mióta Kuszi úgy döntött, hogy hegymászó (ezt rajta kívül mindenki csak szakadva tudja kijelenteni), vagy egy csomó hálózsákunk. Mégpedig olyan hálózsákok, amik nem engedik be a hideget. A furcsa az, hogy ez igaz is. Persze az első fél óra, amíg a testmelegem szépen be nem fűti, gyötrelmes.

Szóval ott feküdtünk a hálózsákokban és nyugisan (rásegítve) nézegettük a csillagokat, mikor beúszott a látómezőmbe egy hatalmas farkas. Először sikítottam, aztán megpróbáltam felpattanni. Nem tudom ki próbált már felpattanni úgy, hogy be van kötözve egy hálózsákba. Segítek. Lehetetlen. Szóval olyan voltam, mint egy hatalmas hernyó. Mondjuk a többiek is. Szóval olyanok voltunk mint hat hernyó. A farkas meg, ami igazából egy közepes méretű kutya volt, csak állt és nézett. Még csak meg sem támadott minket, mert mondjuk az dobott volna egy kicsit a helyzeten. Így csak hat hernyó vergődött egy kutya előtt a földön.

Mire kivágtuk magunkat a hálózsákokból, már ott sem volt.

Búcsúzik 2009...

Blanka azt mondta, hogy olyan lesz az évem, amilyen a szilveszterem volt. Szóval 2010 összevissza, hideg, esős, bekészülős, kilométereket gyaloglós, elázós, utcánvodkázós-pezsgőzős, világ legjobb házibulijába menős lesz?

Ahhoz képest, hogy úgy mentem el otthonról, hogy kész vagyok akár tízkor visszabaktatni Blankához és ott szépen elaludni, egész jól sikerült. És igaza van az okosoknak, az alkohol sok mindent megold...

Nem is tudom melyik pillanat volt A pillanat. Talán mikor elkezdtük az alapozást a Templomtéren. Vagy mikor beállítottunk tizenöten a volt osztálytársamhoz, abban a tudatban, hogy ott egy házibuli kezdődik, vagy az, mikor negyedórával később az üvöltő házigazdával a sarkunkban távoztunk ugyanonnan. Esetleg mikor mások karjáról levadászott karszalaggal mentünk be az ifi klubba pisilni, majd morcos ajtónállóktól kísérve távoztunk is. Vagy a hazafele út, amikor már minden mindegy volt, mert el voltunk ázva (a szó mindkét értelmében), a bugyimból is csavarni lehetett a vizet, a pezsgősüveg folyton kicsúszott a kezünkből. Vagy az, hogy hála a pontatlan óráknak háromszor biztosan hittük, hogy Újév van, és minden alkalommal sikítva üdvözöltük azt, és megosztottuk minden szembejövővel is. Vagy az, mikor felértünk és rohamtempóban tépkedtük le magunkról a ruhákat, lecserélve törölközőre, macinacira, vagy semmire. Vagy a film. (ez tuti nem. azt sem tudtuk utólag, miről szól) Vagy az, mikor hajnali hétkor Lilla felpattant, hogy éhes, kitrappolt a hűtőhöz, majd az egyik kezében egy sajttal, a másikban egy bögrével eltűnt a szomszéd szobában. Vagy a macskák randalírozása éjszaka. Vagy a reggel. Vagy mikor megjött a pizza, de mi Lillussal elfelejtettünk kulcsot vinni, így be kellett csöngetni egy szomszédhoz, aki lecseszett minket, hogy felébresztettük a gyerekét. Vagy a délelőtt, amikor sikerült az agyunk felét elrohasztani. Vagy hogy aztán nekem előbb jött a buszom, mint a többieké. Nemtudom. Lehet, hogy mind.

Nincsenek terveim 2010-re. De ilyen szilveszterrel a hátam mögött érdekes és cseppet sem unalmas évre van kilátásom.