A 8. parancsolat

Csak álltam a mérleg előtt az Auchanban, kezemben a naranccsal. Tudtam, hogy a kiírás szerint extra narancs az, amit elvettem, de valami azt súgta, hogy a sima narancs olcsóbb. Megtegyem, hogy egyszerűen narancs-ként méretem le? Csak álltam...
Megéri? És ha a pénztárosnak lézerszeme van a különböző narancsfajtákhoz? Ha kiszúrja? És egyáltalán én akarok csalni?
És lassan tudatosult bennem, hogy egyáltalán nem lennék képes rá. Annyira nyomasztana utána, hogy akár még vissza is hoznám. Vagy bevallanám a pénztárnál.
Szóval extra narancs-ként mérettem le. És milyen játékos a Sors, olcsóbb volt, mintha narancs-ként mérettem volna le.
Nem az ár volt a lényeg. Hanem, hogy meg mertem volna-e tenni. Nem nagy csalás, az áruháznak meg sem kottyant volna. És mégsem.
Van, akinek meg sem kottyan. Van, aki simán el-el lop dolgokat anélkül, hogy utána akár egy másodpercig is görcsölne rajta. Ez is egy életfelfogás, amit én, sajnos, vagy nem sajnos, nem tudok elsajátítani.
Hétvégén apával egy műszaki áruházban voltunk. Kifelé menet, elmerülve egy beszélgetésben, nem vettük észre, hogy a kezében maradt a megvenni kívánt hangszóró. Egyszerűen kisétált vele. Semmi riasztó nem szólalt meg, senki nem rohant utánunk, nem gáncsolták el civilnek álcázott kommandósok sem. És visszavitte. Azt a hálás tekintetet, ahogy az eladó fogadta figyelmetlen ősömet... Már azért is érdemes becsületesnek lenni.
Szóval akkor belémnevelték, hogy ne lopjak, ne csaljak.
Most sokan azt gondolják, hogy minenkibe belenevelték, és ez a kijelentésem nem hordoz különösebb jelentést. Pedig nem! Nem nevelték bele mindenkibe.
Már számtalanszor láttam, hogy kisebb boltokban, ahol láthatóan nem működik biztonsági rendszer, egész egyszerűen zsebrerakják a dolgokat, majd vesznek egy rágót. Ami lássuk be igen csekély fizetség azért a három félliteres üdítőért, ami a kabátzsebükben lapul.
Ilyenkor mi a teendő? Mégsem rohanhatsz oda az eladóhoz, főleg ha nem éppen barátságos kinézetű a tolvaj. És általában nem éppen az a 'gyerehadöleljelekmeg'-fajta...
És ez nálam nagy szó!!
Nekem bevált trükköm, hogy látványosan odanézek, ezzel is jelezve, hogy láttam! Mondjuk lehet, hogy rosszul teszem, és nemsokára megtalálják a holttestemet egy sötét sikátorban.
Szóval ha ilyet látok, nagy gondban vagyok. Mert tudom, hogy szólnom kéne, de nem nagyon merek. Tehát marad a láttam-nézés...
Ráadásul ezeknek a piti kis lopásoknak nincs semmi értelme. Mert nehogymár egy rágót ne tudjanak kifizetni, vagy ha nem tudják kifizetni, nehogymár nélkülözni ne tudják...
Szóval nekem vagy túlfejlett lelkiismeretem van, vagy egész egyszerűen gyáva vagyok.

Egy igazi hős

Kisebb koromban nagyon szerettem volna szuperhős lenni.
Persze, ha most felajánlana nekem valaki, mondjuk lézerszemet, vagy irdatlan erőt, nem mondanám, hogy kell a fenének...
Szóval, ha valakinek kétsége támadt affelől, vajon, hogy fogadnám, ha azt mondaná, el tudja intézni, hogy tudjak repülni, ezek után bátran szambázzon oda hozzám, megígérem nem hajtom el.
Vagy, ha már én nem lehetek hős (bár még van esély, hisz Harry Potter sem tudta a születésétől fogva, hogy mágus, igaz, ő érezte, hogy nincs vele rendben valami... Mondjuk én még nem próbáltam repülni... Ki tudja, talán sikerülne!), akkor legyen nekem egy saját hősöm.
Pontosan még nem határoltam be, hogy mire is használnám, de szerintem jó dolga lenne.
Itt most közlök egy rövidebb leírást álmaim hőséről, hátha valakinél akad egy...
Természetesen férfi hőst szeretnék. Lehetőleg ne legyen gnóm módon izmos, Egyszerre legyen ügyes és erős. Szóval se nem egy buldózert, se nem egy ilyen akrobata-bohóc hőst várok. Nem szeretném, ha tudna repülni, de mondjuk ne ijedjen meg, ha le kell ugrania egy felhőkarcoló tetejről. Oldja meg.
Ja igen! A lézerszem. Az nem hős akinek nincsen lézerszeme. Most komolyan, mi mindenre lehet használni!! Például rögtön nem kell olló, csak körbelézerszemezed ami kell, és már ki is van vágva. Vagy, ha valaki pattog neked, egyszerűen kicsit meglézerszemezed, azonnal elhallgat. Vagy, ha a tanár kéri, hogy végezz el egy egyenletet a táblánál, a helyedről fellézerszemezheted a táblára. Fel se kell állni...
Szóval igen hasznos a mindennapi életben is. Hát még amikor a gonoszok ellen harcolsz...
Tehát a lézerszem kell. Az sem hátrány, ha mondjuk halhatatlan. Sérthetetlen ne legyen mert szerintem direkt hősösebb egy hős, ha van rajta néhány vágás. Mert abból is látszik, hogy nem szoba-hős.
Legyen hallgatag és ne tükrüződjenek rajta érzelmek. Egy hős ne legyen érzelgős. Hiszen a világot kell nap mint nap megmentenie...
Csak engem szeressen...
A 'ruhája'...
Nem várom el tőle, hogy feszes, műanyag, köpenyes cuccban bohóckodjon. Határozottan levonna a férfiasságából!
Nem is tudom, mi lenne a legoptimálisabb... Talán öltözzön úgy, mint a régi filmekben a hóhérok. Az menő! Könnyű mozogni benne, kényelmes és félelmetesen-hősös...
Ja és ne nagyon hordjon rikító színeket. Mert nem film-hőst akarok, hanem normális hőst.
Legyen mondjuk valami dobócsillaga, vagy valami ilyen láncos-zörgős izéje. Most nem tudok hirtelenjében több menő fegyvert, de majd utánanézek. De a lényeg az, hogy frappáns, könnyen használható, célravezető fegyverei legyenek.
És a legfontosabb, legyen segítő állata.
Az én hősömnél csakis valami ragadozó jöhet szóba, a legjobb a feketepárduc. De esetleg a tigris, farkas vagy gepárd is lehet. Szívem szerint azt mondanám, hogy legyen kivi, dehát hogyan harcol egy kivi?!
Szerintem ezek a kritériumok teljesíthetőek. Ha nem is fontos, hogy mindegyik teljesüljön, az azért nem hátrány, ha tényleg vannak szuperképességei...
De az fontos, hogy nem egy bohócot akarok, hanem egy igazi hőst...