Nyelvvizsgatémák

Néha rápillantok a naptáramra, ami persze bántóan szem előtt van, és konstatálom, hogy a napok bizony vészesen fogynak május 16-ig. Amikor az ember nagy bátran azt mondja, "na én bizony nyelvvizsgázom, miért is ne tenném!", de mindezt persze február környékén, amikor a május még olyan simogató távolságban van, hogy akár azt is bevállalná a bátor ember, hogy mind az öt tantárgyból leérettségizik. Szóval február magasságában én is botor módon bevállaltam a nyelvvizsgát. Az meg sem fordult akkor a fejemben, hogy esetleg tanulni is kellene rá. Bár az igaz, hogy rögtön másnap csináltam egy mappát a gépen, és a beszédes 'nyelvvizsgatémák' nevet adtam neki. De miután vagy két percig szemléltem büszkén, tulajdonképpen már csak napi egy kihívó pillantás jut, a még mindig üres, mappának.

Szóval eddig mit is tettem az ügy érdekében? Mármint a mappámon kívül? Igazság szerint lemásoltam Bea néhány témáját és továbbra is csak az órai szövegeket írtam meg. Magyarul semmit. 

Most még csak azzal sem vádolhat senki, hogy túlizgulom. Ilyen mérhetetlenül nyugodt viszonylag ritkán vagyok. Most mondhatnám, hogy azért nem aggódom, mert rájöttem, hogy az életnek sokkal, de sokkal mélyebb értékei és kihívásai is vannak, mint egy nyelvvizsga. Mondhatnám. De nem mondom. Mert nem igaz. 

Ám tegnap ahogy bekapcsoltam a gépet, azonnal a 'nyelvvizsgatémák' mappa kezdett vibrálni a szemem előtt. Ott volt, mintha csak azt kiabálná, hogy 'huszonegynap, huszonegynap, huszonegynap'. Nem volt mit tenni, megnyitottam. Na igen. Persze még mindig üres volt.

Szóval előkotortam pár kidolgozott témámat, és elkezdtem begépelni. Most persze lehet értetlenkedni, minek. De én sokkal jobban szeretem, ha egy helyen vannak a témák, mintha ilyen-olyan papírokon kallódnának, ilyen-olyan helyeken. Szóval csak gépeltem szorgalmasan és mire este el kellett mennem otthonról, már az összes eddig vett téma ki volt dolgozva. 

Szóval akkor újra feltehetem a kérdést, mit tettem eddig az ügy érdekében? Mit is. Szóval miután lemásoltam Bea témáit, be is gépeltem azokat, tehát most csinos kis oszlopban sorakoznak. És mit kell még tennem? Valószínűleg a tökéletesen nem létező szókincsemet kéne megalkotni. Ja meg mondjuk megtanulni sem ártana a témákat. 

Mindenesetre mikor most bejelentekzem, már egy jólesően jollakott, pocakos 'nyelvvizsgatémák' mappa várt engem. Olyan elégedetten vigyorgott rám a balközépről, hogy szinte éreztem, hogy bejegyzést kell írnom róla. 

Most is látom, ahogyan ott kacsingat. Ám ez nem minden. Olyannyira elöntött a hév, hogy megalkottam egy 'megtanult-nyelvvizsgatémák' mappát is. Hátha még tudom használni a nyelvvizsgáig... 

Tombolni fog a nyár!

El szeretnénk menni Európába kettesben. Én stoppolni szeretnék, de ő (gyáva) azt mondta, inkább elkéri a kocsit otthonról. Na ha valahogy nem engednének el Anyáék, az ez. Kocsival. Egyedül. Szóval még megy a harc, hogy menjünk vonattal, de ő meg harcol, hogy majd rábeszéli Anyát. Hát ott én is jelen akarok lenni... Esélye sincs. Még ha Anyán át is jutna (amit kétlek), ott lenne Apa. Ilyenkor meglepően nagy az egység közöttük...

De most gondoljunk bele milyen jó lenne... Lenne nálunk egy-egy táska, amibe bele kellene raknunk mindent ami fontos. Semmi felesleges cucc, semmi cicoma. Csak mi és a hátizsákjaink. Elmennénk Portugáliába, kiállnánk Európa legnyugatibb pontjára, elmennénk Belgiumba és Hollandiába megnézni, hogy hol fogunk élni. Elmennénk Spanyolországba süttetni a hasunkat a napon, elmennénk Olaszországba és Szicíliába megnézni a maffia bölcsőjét. Fényképezkednénk az óceánnal, az Eiffel-toronnyal, egy bikával, egy maffiózóval és egymással.

Esténként gyújthatnánk tüzet, ő férfias vadásznótákat énekelhetne, míg én mondjuk szőnék, majd egy óvatlan pillanatban a mellkasára borulnék és elaludnék. És akkor ő bevihetne a sátorba, de természetesen a karjaiban.

Ilyen és ehhez hasonló ábrándjaim vannak. És ez nem fog bekövetkezni ha kitart a hamvábanhótt (ma tanultam) autós ötlete mellett. Ráadásul nem is szeretem azt az autót. Túl új.