A képzeletem naptára

Hogyan képzeltek el egy évet? Szépen hosszan egymás melletti napok, vagy hetenként egymás alatt, vagy minden nap egymás alatt?

Az én naptáram meglehetősen fura. Januártól egymás mellett vannak a napok, aztán valamikor tavasszal elkezdenek egy kicsit lejteni. Júniusra már összetorlódnak a hetek és nem is nagyon lehet eldönteni, hogy egymás mellett vannak, vagy egymás alatt. Augusztusra már hetenként egymás alatt vannak. Aztán ősszel-tél elején egyre inkább egymás alá kerülnek a napok, mintha egy lyukba mennének bele. Valamikor Karácsony környékén megint egymás mellé rendeződnek és olyan hosszúnak tűnnek a hetek. És csönd is van. Aztán a december utolsó néhágy napja, mint valami hullámvasút, nagyon meredeken felfelé indul, hiszen a január sokkal magasabban van, mint a december.

Egy pszichológus nyilván csodákat tudna ebből kiolvasni... Én nem.

No varrat

Tegnap az utolsó idegen anyagokat(varratok) is eltávolították a szervezetemből, szóval most már minden energiámat ebből, az életveszélyes műtétből való felépülésnek szentelhetem.

A sokadik matekórát kihagyva fél kilencre odabaktattam az sztk-hoz, szépen bejelentkeztem, és leültem várni. Mire módszeresen előpakoltam a biológia és fizikacuccaimat, hogy legalább tessék-lássék tanuljak egyet, már hívtak is be.

Az ápolónő azzal fogadott, hogy szerinte elnéztem a hetet, mert ilyen korán nem szoktak varratot kiszedni. Ez, logikus módon, nem hatott nyugtatóul rám. Sőt. Abban az öt percben, míg az orvosra vártunk ezerféle kimenet megfordult a fejemben. Kezdve a szétszakadó sebbel, pulzáló vérrel, életmentő műtétért sikítozó ápolónővel, rohangáló orvosokkal, vér, vér, vér...

De az orvos megjött és úgy döntött, kiszedi. Megnyugodtam, mégiscsak ő szenvedte végig azt a húsz évet az egyetemen.

A varratszedés maga egy ezred másodperc. Érdemes volt ezért rettegni egy hétig. Mondtam, hogy nyámnyila vagyok.

Ámde mikor végzett, kicsit megnézegette a sebet és, szerintem úgy tervezte, hogy ne halljam, ami lássuk be nehéz, ha a fülem mellett teszi, azt dünnyögte, "talán kicsit korán szedtük ki". Szinte felsikoltottam, újra megjelentek előttem a rémképek. De ő csak azt javasolta, hogy ne nagyon integessek...

Szóval ha valaki esetleg odaintegetne nekem és én nem intenék vissza, az nem azért van, mert nem akarok, csak mert nem tudok... :)

Tortúra'11

Már napok óra rettegtem életem legelső műtétjétől, ami, kicsit hervasztó módon, csak egy anyajegyeltávolító műtét volt. De hívhatjuk akár életmentő műtétnek is...

Mivel tizenegyre kapta időpontot, gyorsan ki is használtam a helyzetet és offoltam az egész napot. Előtte rettegtem, utána meg regenerálódtam.

Aránylag hamar sorra kerültem, bementem, megkérdezték a nevemet, megkérdezték, mit akarok. Mikor megmondtam elhűltek. Ők nyilván valami fadarabot vártak, ami mondjuk átfúrta az agyamat, ehelyett kaptak egy borsónyi anyajegyet. Hát ez van. Tessék örülni.

Szóval levettem a pólómat, lefeküdtem, gyorsan körbebástyáztak vattával (vérfelszívó), majd megkezdték a szerszámok összepakolását. A harmadik késnél (nyilván szike) megjegyeztem, hogy óriásnyámnyila vagyok, szóval csak óvatosan. Mondták, hogy jó. Mondtam, hogy el fogok ájulni. Mondták, hogy nyugodtan. Egy idő után felhagytam a nyüszögéssel, mert láthatóan magas falakba ütközött, szóval csak bámultam a csempét.

Az érzéstelenítő inekció fáj. Ez furcsa ellentmondás, de rohadtul fáj. Főleg ha huszat adnak be. Itt elkövettem az első hibát, ránéztem az anyajegyemre. Nem tudom milyen oltást adta be, de hatszorosára dagadt és ömlött belőle a vér. Finom látvány volt. Innentől már tényleg csak a csempét szuggeráltam.

Az érzéstelenítő inekció hat. Tényleg érzéstelenít. Vagyis azt érzem, hogy valamit cibálnak le rólam, de nem fáj. Olyan mintha mondjuk a körmömet vágnák. Fura érzés. A karomon végigömlő vért viszont kiválóan éreztem...

A második hibát akkor követtem el, mikor megnéztem a már levágott anyajegyet. Elég guszti... Egy kis bőrcafat volt.

Az összevarrás maga sokkal hosszadalmasabb volt, mint az életmentő műtétem. Mondjuk az összes cuccot ami rajtam volt átvérezték, ráadásul jövőhéten mehetek varratszedésre, ami nyilván csodálatos lesz. Alig várom

Mostanában kicsit sok időt töltök orvosnál. Minden a Lyme-kórra vezethető vissza. Ha az nincs, nem kell folyamatosan vérvételekre járnom, nem kell elmennem beutalóért a bőrgyógyászhoz, aki nem utal be a sebészetre anyajegy-ügyben. És akkor most nem lennék megcsonkítva.

Mindenesetre jó volt, hogy fél nap zsibbadt a karom. Vicces érzés volt. De nem akarom többet. Úgyhogy mostantól kerülök mindent, ami egy kicsit is balesetveszélyes. Dehogy akarok én visszamenni a sebészetre!

tavasz

Tél elején még csak reméltem, hogy az első napsütés meghozza a jókedvemet is. Most, hét elején már sejtettem, hogy így lesz, ma reggel erősen gyanítottam, és tessék. Igazam lett.

Ma az egész osztály jó hangulatban volt, igaz ebben az is közrejátszott, hogy a második nyelv duplaórát testületileg ellógtuk.